Ez nem a dalszöveg. Vers <br /> <br /> <br />Nincs oly nap, hogy ne gondolnék rád. <br />Látlak az égben, amely kéken borul rám. <br />Látlak a zöldben, bokrok, fák között, <br />Napfényes esőben szivárvány fölött. <br />Látlak az utcán emberek forgatagában, <br />Hallom lépteid vágyaim sikátorában. <br />Érzem illatod rózsákba oltva, <br />Törlöm könnyeim, sírodra borulva. <br />Oly kedves voltál szívszivemnek. <br />De egy nap elhívtak a fények. <br />Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom, <br />S keserves könnycsepp csordul le arcomon. <br />Az emléked szíveben él míg élek, <br />Az emléked szívemben él, el nem feledlek. <br />Tovább élsz, itt legbelül a szívemben, <br />S ez elkísér egész életemben. <br />De mért ilyen keserves az élet, <br />Miért kellett pont neked elmenned? <br />Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól, <br />Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.
