Harminchat fokos lázban égek mindig <br />s te nem ápolsz, anyám. <br />Mint lenge, könnyû lány, ha odaintik, <br />kinyujtóztál a halál oldalán. <br />Lágy õszi tájból és sok kedves nõbõl <br />próbállak összeállitani téged; <br />de nem futja, már látom, az idõbõl, <br />a tömény tûz eléget. <br /> <br />Utoljára Szabadszállásra mentem, <br />a hadak vége volt <br />s ez összekuszálódott Budapesten <br />kenyér nélkül, üresen állt a bolt. <br />A vonattetõn hasaltam keresztben, <br />hoztam krumplit; a zsákban köles volt már; <br />neked, én konok, csirkét is szereztem <br />s te már seholse voltál. <br /> <br />Tõlem elvetted, kukacoknak adtad <br />édes emlõd s magad. <br />Vigasztaltad fiad és pirongattad <br />s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad. <br />Levesem hûtötted, fujtad, kavartad, <br />mondtad: Egyél, nekem nõssz nagyra, szentem! <br />Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad - <br />félrevezettél engem. <br /> <br />Ettelek volna meg!... Te vacsorádat <br />hoztad el - kértem én? <br />Mért görbitetted mosásnak a hátad? <br />Hogy egyengesd egy láda fenekén? <br />Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer! <br />Boldoggá tenne most, mert visszavágnék: <br />haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel <br />s mindent elrontsz, te árnyék! <br /> <br />Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nõ, <br />ki csal és hiteget! <br />Suttyomban elhagytad szerelmeidbõl <br />jajongva szült, eleven hitedet. <br />Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, <br />mind visszaloptad az utolsó órán! <br />A gyereknek kél káromkodni kedve - <br />nem hallod, mama? Szólj rám! <br /> <br />Világosodik lassacskán az elmém, <br />a legenda oda. <br />A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, <br />észreveszi, hogy milyen ostoba. <br />Kit anya szült, az mind csalódik végül, <br />vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. <br />Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, <br />ebbe fog belehalni.<br /><br />Attila Jozsef<br /><br />http://www.poemhunter.com/poem/k-sei-sirat/
