Harminckét éves lettem én -- <br />meglepetés e költemény <br />csecse <br />becse: <br />ajándék, mellyel meglepem <br />e kávéházi szegleten <br /> <br />magam <br />magam. <br />Harminckét évem elszelelt <br />s még havi kétszáz sose telt. <br /> <br />Az ám, <br />Hazám! <br />Lehettem volna oktató, <br />nem ily töltõtoll koptató <br /> <br />szegény <br />legény. <br />De nem lettem, mert Szegeden <br />eltanácsolt az egyetem <br /> <br />fura <br />ura. <br />Intelme gyorsan, nyersen ért <br />a 'Nincsen apám' versemért, <br /> <br />a hont <br />kivont <br />szablyával óvta ellenem. <br />Ideidézi szellemem <br /> <br />hevét <br />s nevét: <br />'Ön, amig szóból értek én, <br />nem lesz tanár e féltekén' -- <br /> <br />gagyog <br />s ragyog. <br />Ha örül Horger Antal úr, <br />hogy költõnk nem nyelvtant tanul, <br /> <br />sekély <br />e kéj -- <br />én egész népemet fogom <br />nem középiskolás fokon <br /> <br />taní- <br />tani!<br /><br />Attila Jozsef<br /><br />http://www.poemhunter.com/poem/sz-let-snapomra/
