Fekete János "Bohóc vagyok" Elmondja a szerző. <br />Készítette: Fáskerti Sándor 2016 05 23. <br />2016. 05. 16. <br />János Fekete <br />"MARADNI MÉG" <br /> <br />Látom hogyan is múlnak az évek, <br />olyan gyorsan tova tűnnek - elrepülnek. <br />De én itt akarok még maradni, <br />korai volna még elmenni , - eltűnni. <br /> <br />Sok sok minden van, mit meg kell még néznem, <br />talán van mit adnom, - ami jó bennem. <br />Megmutatni magam az egész világnak, <br />átkarolni mindent, - magamba zárva.. <br /> <br />Talán nem kell még meghalnom, az <br />olyan végleges, - látni akarom még a <br />kéklő eget, hallgatni madarat - pacsirtát <br />és hallgatni még a fecsegő poszátát.. <br /> <br />Örülni még hogy vagyok, - hogy élek, <br />- kiállni a zúgó és éneklő szélbe. <br />Várni és ázni a májusi esőben, <br />csókot hinteni a fodrozódó felhőnek. <br /> <br />Az őszi szélben begombolni a kabátom, <br />ha a lehulló lombokat a lábam alatt látom, <br />az erdőben csendben, majdnem hogy lopódzva, <br />a fáknak suttogó dallamát, szívembe befogadva. <br /> <br />A téli tájnak, fehérlő köntösét, a fáknak <br />hópihéktől beborított üstökét, és ott,- <br />ott járni térdig a hóban, - ahol senki nem <br />járt még ott a vadonban, - itthon - <br />nálunk aranyhonban. <br /> <br />Talán még nem kell elmennem látnom <br />kell még azt a sok sok szépet,- csónakázni <br />a Tatai tóban, a Balatont nézni a mikor a Nap <br />aranyló sugara lebukik a tóba , megfürdetve <br />önmagát, és átadva helyét a Holdnak, <br />- hogy az is örvendezzen. <br /> <br />Látni még Tokajt, a szőlők sokaságát, <br />inni királyok nedűjét , - az aszuknak ászát. <br />Dunának látni rohanó folyását, és nézni <br />a Tiszát, kérészek násztáncát, - szomorú múlását. <br /> <br />Ej de maradnék én még, - várva a tavaszt, <br />kivirulva látni - erdőt , mezőt, lankás <br />hegyoldalat, a bimbozó virágot ha a rügy kipattan, <br />a cseresznye virágzás, - oh az kimondhatatlan. <br /> <br />A forróság betölt most mindent,- a nyárnak <br />ajándéka, - aranyló búzatáblák a szélnek <br />víg játéka, - kékbe öltözve, pirosban pompázva <br />táncot járni , egy megnyugvó világban. <br /> <br />Óh de jó is volna még,, - mindezt még látni, <br />átélni, örülni, szeretni,- a búzában, - hóban és a <br />szélben járni. <br /> <br />Karommal ölelni. csókot hinteni, az unokákkal <br />mindent újra, - újra élni, megmutatni mindent - <br />amit már én láttam, - maradni még egy kicsit <br />- ebben a világban. <br /> <br />Elérhetőség: <br /> faskertirr@gmail.com <br /> stones@citromail.com <br />rokendrol(Twitter) <br /> faskertirr@facebook.com <br /> faskertirr@freemail.hu
