A múlt évben több mint 11 ezer civil halt meg vagy sérült meg Afganisztánban. A béke és a stabilitás, amelyet a nemzetközi fegyveres koalíciónak kellett volna megteremtenie az elmúlt 13 évben továbbra is csak egy távoli cél. <br /><br /> A külföldi csapatok mellet több száz afgán tolmács dolgozott és dolgozik ma is. Az ő helyzetük közel sem irigylésre méltó, mert célponttá váltak. Ők azok, akik együttműködtek a megszállókkal – vallják a tálibok és a tálibokkal közösséget vállalók. <br /><br /> Néhányuknak sikerült vízumot kapnia – például Franciaországba, de többségüknek bujkálnia kell. <br /><br /> Haroon azok között van, aki kapott vízumot, örömmel újságolja barátjának.<br /><br /> - Szia, jó híreim vannak a számodra! – Tényleg? Mondjad!<br /><br /> - Képzeld, megkaptam a vízumot Franciaországba!<br />Ahogy megérkezem és már valamennyire berendezkedtem, megadom neked a címem, és akkor eljössz hozzám meglátogatni engem – Persze, természetesen!<br /><br /> Haroon 25 éves, négy évig volt a francia hadsereg tolmácsa Afganisztánban, egy éves folyamat után kapott francia befogadást, bármelyik nap indulhat<br /><br /> - Nem fogom elfelejteni azokat az időket, amikor francia katonákkal dolgoztam, mindig az emlékezetemben maradnak<br /><br /> Haroon átesett a tűzkeresztségen is, amikor egy konvojjal ellátmányt szállítottak egy francia bázisra. <br /><br /> - Egyszer halálfélelmem volt, azt hittem, hogy meg fogok halni, mert a lázadók magaslati állásokban voltak, mi meg lent haladtunk. Aztán a segítségünkre sietett a nemzeti hadsereg és folytatni tudtuk az utunkat, elmúlt a veszély. <br /><br /> A várakozásokkal ellentétben a háború nem ért véget a 2014-es francia kivonulás után, Haroon továbbra is tolmácsként dolgozott. <br /><br /> - Büszke vagyok arra, hogy segíthettünk a francia katonáknak, ami az én felelősségem is volt a munkámmal. Büszke vagyok arra, hogy segíthettem a hadseregnek és ezzel az egész NATO-nak is. Nem titkolom. <br /><br /> Persze mindennek ára van, Haroon például a Ramadán, a nagy ünnep utolsó napját töltheti csak családjával<br /><br /> - Boldog Eidet nektek! A következőt én már Franciaországban tölthetem. Majd skypon tartjuk a kapcsolatot – teszi hozzá. <br /><br /> A családi összejövetelen Haroon nagybátyja arról beszél, hogy <br />nagyon veszélyes volt Haroonuk számára ez a munka. Örülnek annak, hogy Franciaországba megy, mert békében fog tudni élni. <br /><br /> Haroon úgy folytatja, hogy nincs más választásuk, az életük valóban veszélyben van. Ha egyszer Afganisztánban béke lesz folytathatják az újjáépítést, egyelőre azonban ez lehetetlen. <br /><br /> Haroon ma először hagyja el az otthonát, úgy, hogy uticélja Franciaország. Az az ország, ahol új élet várja. <br /><br /> A város másik felében él Najib, aki nem ezt az utat választotta. A francia hadsereg által létrehozott Omid FM-nél, vagyis a Remény rádiónál dolgozott az erőszakkal teli Kapisa tartományban, amely sokszor ki volt téve a tálibok támadásainak. Mint egy fogoly – úgy él feleségével és két gyermekével az afgán fővárosban. Megpróbál alig kimozdulni Kabulban, úgy érzi – a háború foglya. <br /><br /> - Azt mondták nekünk, hogy hitetlenek vagyunk
