Moszkvának és Ankarának együtt kell működnie a szíriai Aleppóban rekedt lakosság segélyezésében.<br /><br /> Ez minden konkrétum, ami kiderült az orosz és a török államfő isztambuli tárgyalásairól. <br /><br /> Vlagyimir Putyin az energetikai világkongresszus vendége volt hétfőn. Ez adott alkalmat arra, hogy találkozzon Recep Tayyip Erdogannal, akivel gazdasági kérdéseken kívül a szíriai polgárháborúval kapcsolatban is megpróbáltak dűlőre jutni.<br /><br /> A múlt héten, amikor az amerikai diplomácia feladta, hogy kialkudjon Moszkvában egy újabb szíriai fegyverszünetet, elterjedt, hogy a török elnöknek van terve arra, hogyan ültesse újból tárgyalóasztalhoz a nagyhatalmakat.<br /><br /> A hétfői egyeztetés után Recep Tayyip Erdogan arról beszélt, hogy Putyin elnökkel megtárgyalták a török hadsereg szíriai hadműveleteit, ennek kapcsán azt, miben is működhetnének együtt különös tekintettel az Aleppóban élőkre. Mit tehetnének együtt azért, hogy mielőbb béke legyen.<br /><br /> Az orosz államfő pedig arról számolt be, hogy teljes volt az egyetértés köztük abban, hogy mindent meg kell tenniük az Aleppóba tartó segélyszállítmányok biztosításáért. Az a kérdés, hogyan tudnák biztonságban bejuttatni ezeket a városba, vagyis anélkül, hogy a légi csapások célpontjává válnának.<br /><br /> Megfagyott a levegő tavaly nyáron<br /><br /> Törökország és Oroszország között meglehetősen fagyos volt a viszony hónapokon át, miután a török légierő lelőtt egy orosz vadászgépet a szíriai határsávban múlt év novemberének végén.<br /><br /> Oroszország azt követő intézkedései miatt a két ország kereskedelmi forgalma felére zuhant nyolc hónap alatt. A török turizmus is rettentő veszteségeket könyvelt el, és leállt a Török Áramlat építése, ahogyan megtorpat az Akkuyu mellett tervezett atomerőmű projektje is. <br /><br /> Az incidens miatt a török államfő végül is bocsánatot kért idén nyáron, úgyhogy mostanra rendeződött a két ország viszonya, sőt: jövőre két nagy horderejű megállapodást is terveznek.<br /><br /> Ki mit keres Szíriában?<br /><br /> Ami a szíriai polgárháborút illeti, Moszkva a rezsimet támogatja, hogy biztonságban tudja egyetlen Földközi-tengeri flottáját. Ankarát pedig semmi más nem érdekli, csak az, hogy a szíriai kurdok ne kerüljenek nyeregbe. Ha ugyanis ők bármilyen formában is önállóságot nyernek – az iraki kurdok de facto önrendelkezése mellett -, az reménytelenné tenné Ankarának azt a harcot, amelyet majdnem ötven éve vív saját kurd kisebbségének függetlenségi törekvése ellen a Kurdisztáni Munkáspárt nevű, terrorszervezetként nyilvántartott kurd fegyveres mozgalom ellen.<br />
