Egy fiatalembert annyira megvernek az egyik damaszkuszi ellenőrzőpontnál, hogy kómába esik. A kórházi betegágynál összegyűlnek a családtagok és a barátok, ahol nemcsak a brutális jelennel, hanem az elfojtott emlékekkel is szembe kell nézniük. <br /><br /> A mai Szíria metaforájaként is értelmezhető While I Was Waiting (Miközben vártam) című dráma írója Mohammad Al-Attar, rendezője pedig Omar Abuszáda. <br /><br /> Alors que j’attendais Mohammad Al Attar et Omar Abusaada à #Marseille 18 &19 novembre Les Rencontres à l‘échelle pic.twitter.com/5Jnxw01Ygy— Caroline Ayoub (@carolineayoub) 15. Oktober 2016<br /><br /> A darabot legutóbb az athéni Onasszisz Kulturális Központban adták elő. <br /><br /> – Úgy éreztem, hogy ez a történet a mai Szíria metaforája, a jelenünkről szól, a mostani bonyolult helyzetről. Mindenki tudja, hogy a kóma az élet és a halál közötti szürke zónát jelenti, feladjuk a küzdelmet, vagy folytatjuk tovább a harcot, és túlélünk mindent. Azt gondolom, hogy ebben a sztoriban tágabb értelemben benne van a mai Szíria – magyarázta Mohammad Al-Attar.<br /><br /> A dráma premierjét tavaly, a brüsszeli Kunsten Fesztiválon tartották. Azóta megjárta Avignont, de Zürichben is bemutatták. <br /><br /> Omar Abuszáda rendező még mindig Damaszkuszban él, ám előadásait külföldön hozza tető alá.<br /><br /> – Otthon nem igazán tudok dolgozni munkáim politikai vonatkozásai miatt. Ott nem érzem magam szabadnak. Ráadásul a mindennapok is nehezek, alig van áram, fűtés, közlekedés – mondta Omar Abuszáda. <br /><br /> «In Syrien gibt es nur Propaganda-Theater.» Das Interview von toblerette mit Omar Abusaada und Mohammad al-Attar: https://t.co/vqy5fvpl2F— Neue Zürcher Zeitung (NZZ) 18. August 2016<br /><br /> Az író Mohammad Al Attar és a rendező Omar Abuszáda színdarabja küzdelem a csüggedés ellen, és egyben segélykiáltás a nyugati világ felé. <br /><br /> – Az az egyik fő oka annak, hogy kitartok a színház mellett, hogy számunkra a színház az ellenállás eszköze. Kiállok és arról beszélek, hogy ne engedjük elhatalmasodni a reménytelenséget, a depressziót. Ugyanis nagyon nehéz egy olyan szíriainak, aki még mindig hisz Szíria jövőben, úrrá lennie a csüggedésen, kétségbeesésen, látva a jelent. Főleg, hogy nem is látni az agónia végét – hangsúlyozta Mohammad Al-Attar. <br /><br /> Athén után Marseille-ben és Lille-ben is bemutatják a szíriai drámát.<br />
