A nemzetközi jogvédő szervezetek után már az ENSZ menekültügyi főbiztossága is foglalkozik a mianmari rohingya kisebbség megmentésével.<br /><br /> A helyi katonaság két hónapja lezárta a térséget, ahol a buddhista-többségű ország muzulmán kisebbsége él. Az etnikai összetűzések elől a rohingyák csak Banglades felé, a határfolyón át, életük kockáztatásával menekülhetnek el. <br /><br /> — Csónakkal próbáltunk átjutni, de elsüllyedtünk. Aki tudott úszni, az kievickélt a partig, de az én három gyermekem eltűnt – panaszolta egy rohingya férfi már Bangladesben.<br /><br /> Egy lány arról beszélt, hogy az apját és annak fivéreit elvitte a mianmari hadsereg. Nem tudja, mi lett velük. Csak azt tudja, hogy amíg a testvéreit kínozták, ő elmenekülhetett.<br /><br /> Akik átjutnak a folyón, azokat Banglades sem látja szívesen. Olyannyira, hogy a hatóságok a nemzetközi követelés ellenére sem nyitják meg a határt.<br /><br /> — A bangladesi kormány nyomást gyakorolhatna Mianmarra, hogy hagyja abba a rohingyák üldözését, és fogadja vissza őket – vázolta fel az egyik lehetséges megoldást az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának helyi irodavezetője, John McKissick.<br /><br /> A másik út az lehetne, hogy a szintén muzulmán többségű Malájziát bírják rá a menekültek befogadására.<br /><br /> A dél-kelet ázsiai ország azonban már 150 ezer földönfutót lát el, akiknek több mint harmada így is rohingya. <br /><br /> A megoldást keresők azt hangoztatják, hogy akik megtagadják a segítséget, azok maguk ítélik halálra otthonaikban a rohingya kisebbséget.<br />
