(Presser Gábor - Sztevanovity Dusán 1979 / Zorán III. CD) <br /><br />Az én városom tudod, két részből áll <br />Itt élek én, hol együtt él a huszonkét tartomány <br />Az én városom tudod, két részből áll <br />És itt is állt, meg ott is állt az időfolyó partján <br />És ő nem írta soha a nagyvilág sorsát <br />Hagyta inkább, hogy vezessék útján a keresztek <br />A csillagok, a hírhedt kicsik és híres nagyok <br /><br />Az én városom többször túlélte már <br />Hogy ott hevertek tornyai a házak lábainál <br />Az én városom mikor ünnepre vár <br />Felragyognak a díszletek, a bonyolult mesevilág <br />És néha-néha nem sokat látok a fénytől <br />Néha-néha van amit értek és vállalom <br />Hogy érdekel és sok utcában nem tévedek el <br /><br />Tudod itt laknak a miniszterek <br />És néhány rendőrt névről ismerek <br />És itt nőnek a lila iskolák <br />S ott vonzóan idegen szállodák <br /><br />Csak vonalra szól a buszjegyed <br />Vigyázz, átszállni már nem lehet <br />Én mégsem veszek bérletet <br /><br />Mert gyalog jobban látszik fenn az ég <br />És tudni jó, hogy merre meddig kék <br /><br />Az én városom mikor záporban áll <br />Sárga autók locsolják a vizet az eső alá <br />Az én városom tudod, vén színpad már <br />Hol lezajlott sok nagy siker és szomorú előadás <br /><br />De múlnak évek, s múlnak a ráncok az arcán <br />Néha bántom, mert nekem sem mindegy <br />Hogy merre tart, hogy hol is áll <br />Mert nem lehetek kívülálló már <br />Mert sorsa az enyém <br />Mert ahogyan él <br />Csak úgy élhetek én <br />
