(Presser-Dusán - 1996 / Kis történetek)<br /><br />Én már annyi mérget nyeltem, aztán mégis itt vagyok,<br />túl a gyógyszereken s ellenszereken,<br />és ha kínálgatnak egyre többször hátat fordítok,<br />olyan édes vagy nekem.<br /><br />És ha éretlen gyümölcsből óh, már kaptam jó sokat,<br />ha savanyúan érkezem,<br />s végre kéne már az életből egy másik változat,<br />olyan édes vagy nekem.<br /><br />A túlvilág majd összeadja minden bűnömet,<br />s az ördög a vállamon bőg,<br />ő tudja, hogy csak rám emelted macskazöld szemed,<br />s minden eldőlt.<br /><br />Néha hízelegve lépre csalnak cukros nénikék,<br />és én nagy kanállal megveszem,<br />az csak arra jó, hogy megmutassa, mennyit vesztenék,<br />olyan édes vagy nekem.<br /><br />S a papírtrombiták, a harsogó világ,<br />engem nem érdekel,<br />egy sóhaj többet ér, s szívemig beér<br />s nekem végem!<br />Senki sem érti, mindenki nézi,<br />mindenki nézi,<br />mi van velem?<br />Olyan édes vagy nekem.<br /><br />Ha elment, aki okos<br />és megcsalt, aki szép<br />s csak én vagyok ellenem,<br />kis mentőcsónak győzi le a<br />bánat tengerét:<br />Olyan édes vagy nekem.<br /><br />Ha ábrándosan nézel, mint a némafilmeken,<br />ha elpirulsz, vagy nem,<br />könnyű kókusz illat libben át a durva életen:<br />Olyan édes vagy nekem.<br /><br />És égek majd a tűzben, s a szívem lángra kap,<br />s egy percig még emlékezem,<br />és elém gömbölyödöl, mint a habverőn a hab,<br />s jó, hogy éltem.<br /><br />Senki sem érti, mindenki nézi,<br />mi van velem?<br />Olyan édes vagy nekem!
