Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság.<br />S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.<br />Esténként úgy vártalak, tudnod kell ez nem panasz,<br />és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem.<br /><br />Boldogság gyere haza,<br />késő van gyere haza,<br />honnan jössz nem érdekel,<br />gyere haza csak ennyi kell!<br /><br />Néha féltem, hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt,<br />de elfeledtem mindent, úgy öleltél éjjel át .<br />És ma sincs nálam boldogabb,<br />ha velem vagy s ez nem panasz,<br />és nem sírok ne félj, csak erős ez a fény, attól könnyezem!<br /><br />Boldogság gyere haza,<br />késő van gyere haza,<br />honnan jössz nem érdekel,<br />gyere haza csak ennyi kell!
