NEM DALSZÖVEG!<br /><br />VERS!<br /><br />„Gondolj rám, ha már nem leszek veled, <br />Gondolj arra mennyire, szerettelek. <br />Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk, <br />S az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk. <br />Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem, <br />Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem. <br />A legjobb barátomat, az egész életemet, <br />A boldogságom, a végzetemet. <br />Te voltál az, kire életemet bíztam volna, <br />Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna. <br />S íme e könnycsepp miattad, folyik arcomon, <br />Tudd, hogy hiányzol nagyon. <br />Gondolj erre, ha már máshol leszek, <br />S más teszi szebbé életemet. <br />Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra, <br />Kiért életemet áldoztam volna. <br />S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled, <br />S arra mennyire szerettelek. <br />Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk, <br />S arra a napra mikor kimondtad, végeztünk. <br />Egy rózsát helyezel kezeddel síromra, <br />Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra. <br />Sírva kéred, bocsássak meg neked, <br />S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek.”
